Kiss Kornél Iván a nagybányai színjátszásról írt, megjelenés előtt álló kötetéből közölt részletet a hetilap. A kommunista rendszerek több mint százmilliós emberveszteséget okoztak, amire nem volt példa a világtörténelemben. Az ötvenes években Nagybánya tartományi székhely volt. A tartományi párt és államvezetésben volt többek között Uglár József, Lőw Pál, Horváth József, Uglár Vilmos, Suta László. Közülük többen nem vallották magukat magyarnak, de magyar kultúrkörben nevelkedtek. Részben nekik volt köszönhető, hogy azokban az időkben, a diktatúra lehetőségeihez mérten, virágzott a magyar művelődési élet. Abban az időben Nagybányán hat magyar általános iskola és egy középiskola működött. Ezen kívül két szakközépiskolának voltak magyar tagozatai. 1953-ban a kolozsvári Szentgyörgyi István Színiakadémián egy kiváló tehetségeket ígérő évfolyam 18 tagja kapott oklevelet. Az összeforrott fiatal közösség egyik színházhoz sem akart elszegődni, hanem együttmaradva, új színház létrehozása mellett döntött. Együtt Nagybányára jöttek, így jött létre a nagybányai magyar színházi tagozat. Ez a színház három évig működött Nagybányán, amikor áthelyezték a színházat Szatmárnémetibe. /Kiss Kornél Iván: Elvinni a szót... A hatalom szorításában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 7./
2003. november 14.
Az Erdélyi Féniks Szabadegyetem havi találkozója nov. 21-én lesz a Teleki Magyar Házban /Nagybánya/. Bemutatásra kerül Kaszta István: Lét és munka című kötete, amely válogatás a nagybányai szerző eddig megjelent legsikeresebb cikkeiből. Kaszta István: Amíg élünk, emlékezünk című első kötetét idén tavasszal mutatták be, ugyancsak a Teleki Házban. Az est másik vendége Eördögh Dénes vegyészmérnök, aki most tehetséges fotósként mutatkozik be a nagybányai közönség előtt. /Csoma György: Erdélyi Féniks: zene, fotó, irodalom. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 14./
2003. november 14.
Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője hozzászólt Dénes Andrásnak a Bányavidéki Új Szóban megjelent, a nagybányai helyi sajtót, valamint általában az erdélyi magyar médiát bíráló írása, továbbá a Tamási Attila és ifj. Valdmann István replikája, illetve magának a szerkesztőségnek a megjegyzése. Dénes László Dénes András megállapításait igazítaná ki, nem lehet általánosítani, az Erdélyi Naplót nem sikerült az RMDSZ etetőjéhez terelni. És vannak még olyan lapok, amelyeket nem köt köldökzsinór a pénzosztó párthoz, pártokhoz, államhatalomhoz. Dénes András abban tökéletesen igaza van, hogy ma már egy kezén megszámolhatja azokat a romániai magyar médiumokat, amelyek nem függnek a román és magyar hatalomtól, az RMDSZ-től, illetve a Romániában és Magyarországon s működő sajtótámogatási rendszertől, gyakorlattól. A politikum megtalálja az útját-módját annak, hogy lekötelezze valamilyen módon a médiát például a kisebbségek nyelvén megjelenő újságoknak szánt támogatások, reklámdíjak, egyéb kedvezmények célzatos áramoltatásával. Pártpolitikai döntések állnak amögött, hogy az egyik lapnak nagy összegeket juttatnak a Markó Béla elnökölte fő- és alkuratóriumok, a másiknak pedig semmit. /Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője: Rosszul van gombolva. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 14./
2003. november 28.
Nov. 23-án került sor a szinérváraljai RMDSZ közgyűlésére. Szilágyi Adalbert Béla elnök köszöntötte a megjelenteket, köztük Böndi Gyöngyike képviselőasszonyt és Ludescher István Nagybánya-területi RMDSZ elnököt. Szilágyi A. Béla beszámolóját a népszámlálás Szinérváraljára vonatkozó adatainak ismertetésével kezdte. A városban 8094 (80,16 %) román, 1768 (17,51 %) magyar, 140 (1,38 %) cigány, 59 (0,55 %) német, 33 (0,32 %) ukrán, 2 (0,01 %) zsidó és egy cseh nemzetiségű polgár él, 2 százalékkal csökkent a magyarok számaránya. Ismét két magyar óvodáscsoport indult, siker az is, hogy az I-VIII. osztályokat nem vonták össze. Az idei év legrangosabb eseménye a Sylvester János születésének 500. évfordulóján rendezett ünnepségsorozat volt. Az évfordulót olyan fontos eseményekkel kapcsolták össze, mint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlése és a Bocskai-díjak átadása. A Petőfi Sándor Versmondó Vetélkedőn a hat belföldi és hat magyarországi benevező közül Szinérváralja a második helyet nyerte. A helyi magyar az önálló magyar iskola (tagozat) létrehozásának ügyében lobbiznak, úgy néz ki, a közeljövőben ez eredményes lesz. Merli Ferenc, felszólalásában az elöregedést, a tagság körében uralkodó rossz hangulatot, az országos politika feszültséggócainak a kispolitikára való kihatásait, a magyarság egységének gyengülését említette. Elhatározták, hogy kulturális egyesületet alapítanak, a választmány a Sylvester János Egyesület név mellett döntött. Az egyesület elsősorban a pályázati lehetőségek kihasználásában szeretne segítséget nyújtani, de bármilyen civil, kulturális kezdeményezést támogat. /Tamási Attila: Szinérváralja: kultúránknak nem csak múltja, hanem jelene is van. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 28./
2003. december 12.
Dec. 5-én volt a Lendvay Márton Színjátszó Kör /Nagybánya/ újabb bemutatója, Szántó Armand-Szécsén Mihály: Paprikáscsirke c. bohózata, Simori Sándor rendezésében, Méhes Kati, a szatmárnémeti Harag György Társulat tagjának szakirányításával. A színészek telt házat, tapsot, a nézők pedig két órányi önfeledt szórakozást kaptak. /(Tamási Attila): "Paprikáscsirke". = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./
2003. december 12.
Nagybányai magyar képzőművészek alkotásaiból nyílik kiállítás dec. 12-én Felsőbányán, az RMDSZ székházában. A két város között hagyományosak a képzőművészeti kapcsolatok, jelenleg is Felsőbányán, illetve a Bódi-tó partján zajlanak a Véső Ágoston által vezetett Nagybánya-festőtáborok. /Nagybánya, Felsőbányán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./
2003. december 12.
Hamarosan megjelenik "Az ismeretlen Nagybánya", a Teleki Magyar Ház 2004-es falinaptára. Az intézmény tavaly először kiadott, 12 oldalas, képes kalendáriumának ("Egyszer volt Nagybánya") alapgondolatát folytatva, az idei kiadvány is a régi Nagybányáról szól. /Falinaptár - 2004. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./
2003. december 12.
Nagybányán, a Teleki Magyar Házban láthatók a fiatal, tehetséges, sokoldalú művész, Győri Sánta Kinga festményei. Gazdag színvilága nagybányaiságát bizonyítja. /Dr. Sasi Nagy Béla: Városok, gyermeki világok, vörösben. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./
2003. december 12.
Megjelent az Erdélyi Féniks /Nagybánya/ folyóirat új száma. Szó van benne a Biblia világáról, a Csíkszeredában tartott gyógyszerésztalálkozóról, szemelvényeket közöltek a magyar nemzeti líra köréből, gazdag a néprajzi rovat is. /Megjelent az Erdélyi Féniks. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./
2003. december 12.
A közelmúltban újra ünnepelt a nagybányai magyar könyvszerető közönség: bemutatták Kis Kornél rendező, műkedvelő színjátszó, tollfogató újabb, második kötetét. Címe: Elvinni a szót, tartalmát a helyi magyar amatőr színjátszó mozgalom története adja. Megközelítőleg egy évszázaddal ezelőtt olyan kiadványok kerültek ki a jó hírnevű nagybányai és misztótfalusi nyomdákból, mint például a Woditska-féle bányászati monográfia, Palmer Kálmán turista-kalauza, Révai Károly költő és műfordító verseskötetei, Schönherr Gyula helytörténeti kiadványai, Teleki Sándor emlékiratai vagy Révész János evangélikus lelkész egyházi jellegű eszmefuttatásai. Az 1989-es fordulatot követően megnőtt a helyi jellegű kiadványok száma. Metz József, Oszóczky Kálmán, Balogh Béla, Dávid Lajos és még sokan mások asztalunkra tették az EMKE-füzetek most már több mint tucatnyi kötetet meghaladó sorozatát. Értékes helytörténeti munkák jelentek meg Máramarosszigetről, Felsőbányáról, Kapnikbányáról, Szinérváraljáról, Szamosardóról, Erzsébetbányáról és más magyarlakta helységekről. Kis Kornél évtizedeken át a nagybányai műkedvelő színjátszás szíve-lelke volt. Idősebb korában, matematikatanári pályafutása végén döbbent rá, hogy a tollforgatáshoz is ért. Első könyve, a Riportok a Kereszthegy tövéből. Most megjelent könyvében legértékesebbek azok a fejezetek, amelyek saját műkedvelői tevékenységéből, élményeiből táplálkoznak. A kötetből megismerhetők azok a műkedvelők, akik több mint fél évszázadon át, hivatásos színház hiányában vállalták az amatőrködés cseppet sem könnyű szerepét. /Klacsmányi Sándor: Elvinni a szót. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./
2003. december 12.
Kaszta István második kötetét mutatták be Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. Az első, az "Amíg élünk, emlékezünk" című kötet májusban látott napvilágot, a zilahi magyar nyelvű oktatás történetét tekintette át, felvázolta a szilágysági magyarság múltját és jelenét. A második kötet "Lét és munka" címmel cikkgyűjtemény. Azokat az írásokat fogja csokorba, amelyek az utóbbi tizenkét évben láttak nyomdafestéket a Bányavidéki Új Szó, Szilágysági Vidéki Napló, Erdélyi Napló, valamint a Glasul Maramuresului hasábjain. A fejezetcímek is jelzik /Lét és munka, Helytörténet, Tanügy, Tudósítások stb./ hogy az írások tematikája változatos. Mindkét könyv a Helvetica Lap- és Könyvkiadó /Nagybánya/ gondozásában látott napvilágot. /Dávid Lajos: Kaszta István: Lét és munka. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./
2003. december 19.
A százhúsz éve született Kós Károly könyvgrafikáiból nyílt karácsonyi kiállítás dec. 18-án Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. A kolozsvári Művelődés című folyóirat közreműködésével szervezett tárlatot könyvbemutató, könyvvásár egészítette ki. /(dl): Kós Károly kiállítás. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 19./
2004. január 16.
A Szász Jenő polgármester vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány közel 40 millió forintot kapott két évvel ezelőtt az Illyés Közalapítványtól, egy civil központ létrehozására, illetve ingatlanvásárlásra. A Szász Jenő polgármester vezette Székelyudvarhelyért Alapítványtól most visszakérik a már elköltött összeget. A hivatalos indoklás szerint azért, mert az elszámolás ellenére a pályázati célt nem sikerült megvalósítani. A nagybányai Németh László Iskola Alapítványnak 6 millió forintot hagytak jóvá egy nagybányai magyar nyelvű napilap indítására. A Bányavidéki Új Szó munkatársa megjegyezte: szeretném látni, hogy a Németh László Alapítványtól visszakérik a 6 millió forintot, a pályázati cél meg nem valósulása miatt. Merthogy napilap biztos nem lesz belőle, nem is annak szánták. Az RMDSZ saját magának vásárol ajándékba médiafórumot, pazarol el szórványvidéken értékes lejmilliárdokat, olvasható a lapban. /(dl): Bizalomgeseft. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 16./
2004. január 30.
Farkas E. Zoltán indulatosan reagált a lap múlt heti számában megjelent Bizalomgeseft c. írásra. Kifejtette, hogy az RMDSZ nem saját magának akar lapot, „hanem a nagybányai tisztességes magyaroknak, s főleg azoknak is, akiknek a BÚSZ nem volt hajlandó közérdekű felhívásokat, különböző értesítéseket” lehozni. Az új napilap indítására pályázott 6 millió forintot nem az RMDSZ, hanem a Szatmári Friss Újság tulajdonosai kezdeményezték. Farkas E. Zoltán azt írta, hogy a Teleki Magyar Házban „földalatti tevékenység folyik, napról napra fogyó magyar közösségünk megosztása irányában.” /Farkas E. Zoltán: Ajándékgeseft?! avagy válasz egy sértő, spekulatív magánvéleményen alapuló irományra. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 30./ Dávid Lajos válaszolt Farkas írására. Miért nem tájékoztatta az olvasókat, esetleg a Romániai Magyar Szó olvasóit az új napilap kezdeményezéséről? A hetilap hiába várt erre, amit megtudott, más forrásokból tudta meg és hozta nyilvánosságra, mert egy hatmillió forintos alapítványi támogatásról tudnia kell a nagybányai, Máramaros megyei magyarságnak. Dávid Lajos szomorúan olvasta „a Teleki Magyar Házra utaló zavaros fejtegetéseket.” A Teleki Magyar Ház a nagybányai magyarság, a civil szervezetek és egyesületek érdekét szolgálja. Ezért szorgalmazta Dávid Lajos, hogy az alapító szervezetek sorában az RMDSZ is helyet kapjon. Azonban megszületett az elutasító döntés: az RMDSZ nem támogatja – 17 szervezet, egyház ellenében sem– egy Magyar Ház létesítését Nagybányán. Dávid nem érti, mit jelent a Teleki Magyar Házban folyó „földalatti tevékenység", „közösségünk megosztása". /Dávid Lajos: Egy tisztességtelen magyar válasza. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 30./
2004. február 6.
Vita folyik a Bányavidéki Új Szóban a Nagybányára tervezett új napilapról. Pál Teréz visszautasította, hogy közreműködött volna a magyarság megosztásában, ehelyett a Teleki Magyar Házban a különböző klubtevékenységeket szervezte. /(Pál Teréz): Érdekvédelmi „iromány"/ A Szatmári Friss Újság kiadója tisztázta, hogy egy új napilap beindításnak semmiképpen nem lehet célja a Bányavidéki Új Szó hetilap megszüntetése. / A Bányavidéki Új Szó „beszüntetése" nem feltétel!!/ Farkas E. Zoltán kiállt a több hozzászólásban vitatott megállapítása mellett: „az RMDSZ nem SAJÁT MAGÁNAK akar lapot, hanem a nagybányai tisztességes magyaroknak, s főleg azoknak is, akiknek a BÚSZ nem volt hajlandó közérdekű felhívásokat” közölni. A Teleki Magyar Ház politikamentes tevékenységre kötelezte el magát a Ház. Farkas E. Zoltán szerint viszont földalatti tevékenység és aknamunka a Reform Tömörülés, a nagybányai Polgári Kör tevékenysége. /Farkas E. Zoltán: Egy szintén tisztességtelen magyar tisztázó viszontválasza/ Varga Károly visszautasította Farkas E. Zoltán minősítését. Az RMDSZ egyik korifeusa, amely úton-útfélen „megosztással" vádolja a másként gondolkodókat, most tisztességes, és értelemszerűen tisztességtelen magyarokra osztja nemzettársait. „Aki felemeli a kezét a Markó Béla újraválasztására tett javaslatkor, az kap pénzt az egyháznak megítélt keretösszegből, aki nem, dörzsölje a szemét, hogy ilyen is megeshet.” „Aki bátorkodik lapjában az "érdekvédelmi szervezetünket" bíráló cikkeket lehozni, az hiába pályázik a Communitas Alapítványnál. (lásd: Erdélyi Napló). Aki hajlandó a balliberális irányzatot felvállalni, az lapot indíthat. (lásd: Erdélyi Riport) /Varga Károly: Hatalmi arrogancia. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 6./
2004. március 12.
Az „ illetékes szervek kérésére" kitiltották Bayer Zsolt magyar újságírót Romániából, mivel korábban itt elhangzott beszédei „érintik az ország területi épségét, veszélybe sodorják a nemzet védelmét, közrendjét és biztonságát." Most már bizonyossá vált, hogy a szó félelmetesebb fegyver mint a kard, a bomba, a géppisztoly, olvasható a Bányavidéki Új Szóban. Az öngólra Szilágyi Zsolt RMDSZ-es képviselő hívta fel a figyelmet: ha Románia ki fogja utasítani az európai újságírókat, Európa ki fogja utasítani Romániát. /(tami): Öngól.= Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 12./
2005. június 3.
Elhunyt Csoma György /Nagybánya, 1951. máj. 8. – Nagybánya, 2005. máj. 31./ újságíró, könyvkiadó. 1976-tól a helyi Bányavidéki Fáklya szerkesztője, később főszerkesztő-helyettese, majd a lap örökébe lépő Bányavidéki Új Szó munkatársa volt. Segítette a táncház-mozgalmat, továbbá a helyi Népi Egyetem keretében működő magyar nyelvű Enciklopédia találkozóit. Csoma György kiválóan tudott szervezni. 1889 után az ő ötlete volt az Erdélyi Féniks művelődési lapmelléklet, majd folyóirat létrehozása. Ő maga gyűjtötte, írta szinte mind a 16 oldalt. A folyóiratnak országos sikere volt, külföldön is szívesen vásárolták, a 20 ezres példányszámot is elérte. 1991-92-ben a Bányavidéki Új Szó főszerkesztői tisztet is betöltötte. 1992-ben távozott a hetilaptól. Önálló kiadói tevékenységhez látott. Elhatározza, hogy a város románságával is megismerteti Nagybánya történetét. Megalapította a Helvetica Könyvkiadót. Három év alatt (1999-2002) kiadta a „Baia Mare – 670” három kötetét, amelynek első köteténél Schönherr Gyula Nagybányára vonatkozó történelmi munkáira támaszkodott. 2002-ben három nyelven – románul, magyarul, németül – kiadta Morvay Győző „Dr. Schönherr Gyula” című tanulmányát, 2004-ben pedig a helyi múzeum megalapításának 100. évfordulója alkalmával saját erőből nemzetközi szimpóziumot szervezett a neves alapító emlékezetére, s újabb kötettel jelentkezett „Régi dicsőségünk” címmel. Közben saját sorozatkiadványokkal – Hevetica, Erdélyi Féniks – kísérletezett, román és magyar szerzők munkáit adta ki. Állandóan anyagi nehézségekkel küzdött. A túlzsúfolt életprogramot szervezete nem bírta tovább, idő előtt összeroppant. Csoma György eltávozott, ezzel túlvilági nagybányai újságírás, és művelődési élet – Sepa József, Dési Géza, Szteklács László, Szabó Sándor, Freund Henrik, Fried Endre, Szabó Ferenc, Gencz György, Rácz Albert, Fazekas György, Markovits Hortezia társasága – bővült. /Klacsmányi Sándor: Búcsú Csoma Györgytől. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 3./
2005. december 16.
Nagybányán, a Teleki Magyar Házban bemutatták dr. Sasi Nagy Béla „Szélmalomharc” és Popovic Gergely „Vidám Abszurdisztán” című kötetét. Sasi Nagy Béla röntgenorvosként tevékenykedett, kötetbe gyűjtött cikkei valóságos társadalmi röntgenképet vetítenek elénk, hangzott el a bemutatón. Sokan vannak, akik a Bányavidéki Új Szóból Sasi Nagy Béla jegyzeteit szeretik a legjobban. /Tamási Attila: Könyvbemutató a Teleki Magyar Házban. Sasi Nagy Béla: „Szélmalomharc”. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 16./
2006. június 23.
Megjelent az 1989-es fordulat óta a Bányavidéki Új Szó hetilap ezredik száma. Voltak, akik félreálltak, de a maradék kis konok csapat csekély anyagi önerőből, támogatás nélkül létrehozta a Genius Kiadót, hogy a máramarosi magyar újság hagyományait új szellemben vigye tovább. Ennek tizenöt éve. Ez alatt a másfél évtized alatt sok viszontagság nehezítette a lapkihozatalt, főleg a pénz hiányzott. /Szilveszter Mária: Az ezredik! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 23./
2006. július 18.
Az ÚMSZ eljuttatta a Civic Media Egyesülethez azon személyek listáját, akik a romániai magyar írott sajtóban vezető szerepet töltenek be, s ekként a romániai magyar közvélemény formálóinak tekinthetők; a lista a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Bizottsághoz(CNSAS) kerül. Az ÚMSZ ezáltal csatlakozott a kezdeményezéshez, amely a romániai sajtó és civil szféra átvilágítását tűzte ki célul. A Civic Media eddig benyújtott névsorában az országos román napilapok, televíziók és rádiók, hírügynökségek főszerkesztői és helyetteseik szerepelnek. A MÚRE elnöke, Ambrus Attila üdvözölte a kezdeményezést. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke örömmel fogadta az átvilágítás hírét. Kiadvány/Újságíró neve/ Tisztsége: A Hét/Parászka Boróka/felelős szerkesztő; Bányavidéki Új Szó/Soltz Anna/igazgató és Szilveszter Mária/ főszerkesztő; Bihari Napló/George Catuneanu/igazgató és Rais W. István/főszerkesztő; Brassói Lapok/Ambrus Attila/főszerkesztő; Erdélyi Napló/Makkay József/főszerkesztő és Szentes Szidóni/főszerkesztő-helyettes; Erdélyi Riport/Szűcs László/főszerkesztő és Stanik István/felelős kiadó; Európai Idő/Horváth Alpár Szilamér/főszerkesztő; Gyergyói Kisújság Ábrahám Imre/főszerkesztő és Balázs Katalin/főszerkesztő-helyettes; Hargita Népe/Sarány István/főszerkesztő és Hecser Zoltán/felelős kiadó; Háromszék/Farkas Árpád/főszerkesztő és Torma Sándor/főszerkesztő-helyettes, Magyari Lajos, Sylvester Lajos/rendszeresen közlő publicisták, elemzők; Heti Új Szó/Graur János/főszerkesztő; Korunk/Kántor Lajos/főszerkesztő és Horváth Andor/főszerkesztő-helyettes; Krónika Csinta Samu/felelős szerkesztő, Gazda Árpád/vezető szerkesztő, Rostás Szabolcs/vezető szerkesztő és Bakk Miklós/főmunkatárs; Látó/Gálfalvi György/főszerkesztő és Kovács András Ferenc/főszerkesztő-helyettes; Népújság/Makkai János/főszerkesztő és Nagy Miklós Kund/főszerkesztő-helyettes; Nyugati Jelen/Böszörményi Zoltán/főszerkesztő és Jámbor Gyula/főszerkesztő-helyettes; Polgári Élet/Zsidó Ferenc/főszerkesztő; Reggeli Újság/Dénes László/főszerkesztő; Szabadság/Kerekes Edit/főszerkesztő-helyettes és Tibori Szabó Zoltán/publicista; Szatmári Friss Újság/Elek Anikó/főszerkesztő; Szatmári Magyar Hírlap/Princz Csaba/lapigazgató, Veres István/főszerkesztő és Benedek Ildikó/főszerkesztő-helyettes; Székely Hírmondó/Kocsis Cecília/főszerkesztő és Willman Walter/főszerkesztő-helyettes; Udvarhelyi Híradó/Jakab Árpád/főszerkesztő; Új Kelet/Péter Csaba/főszerkesztő és Barabás Orsolya/felelős szerkesztő; Új Magyar Szó/Stanik István/lapigazgató, Salamon Márton László/felelős szerkesztő, Bércesi Tünde/vezető szerkesztő, Ágoston Hugó/vezető publicista, Bíró Béla, Lokodi Imre/rendszeresen közlő publicisták, elemzők, Simon Judit, Székedi Ferenc; MÚRE/Karácsonyi Zsigmond/ügyvezető elnök, Szűcs László/írott sajtó alelnök, Csép Sándor/audiovizuális alelnök, Rácz Éva/szakmai oktatási biz., Hecser Zoltán/sajtójog-érdekvédelmi biz., Kacsó Sándor/médiapolitikai biz., László Edit/szoc. tagságkezelő biz., Bálint Zsombor/gazdasági biz. A Civic Media Egyesület elektronikus levelet kapott többek közt a Krónika napilap egyik munkatársának e-mail címéről, amelyek feladója a következők átvilágítását javasolja: Stanik István, Szűcs László, Simon Judit (Új Magyar Szó), Makkai János (Népújság), Ferencz Imre (Hargita Népe), Farkas Árpád, Magyari Lajos (Háromszék). /Cseke Péter Tamás: Az Új Magyar Szó csatlakozott a Civic Media Egyesület kezdeményezéséhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./
2009. február 17.
„Megkezdődött a visszaszámlálás, csütörtök, péntek, szombat és pont. Nincs tovább. Egyelőre nincs Gutinmelléki Friss Újság” – olvasható a februártól megszűnt nagybányai magyar napilap utolsó lapszámának vezércikkében. A 2004-től újraéledt nagybányai szórványmagyar napilapírásnak befellegzett. „A valamikori Bányavidéki Fáklyát csak különböző, a kor divatos stratégiájával lehetett eladni. Az akkori újságárusok jóakaratától függött sokszor, hogy a magyar nyelvű hetilap felkerüljön az újságos bódé pultjára” – emlékeztetett a cikkíró. A Gutinmelléki Friss Újságot formailag az Opus Media Kft. adta ki. Áprilisban lesz öt éve, hogy a bányai napilap – a Szatmári Friss Újság helyi kiadásaként – beindult. Időközben a szatmári „anyalapot” eladták az osztrák tulajdonú Inform Média trösztnek, amelynek azonban nem kellett a kis példányszámú nagybányai „szegény rokon”. Gutinmelléki Friss Újság példányszáma kezdetben 1500 volt, majd 800-ra apadt. „Havi 85 millió régi lejes kiadást jelentett a lap fenntartása, amiből alig húszmillió jött vissza a bevételi oldalon. Ezt szponzorok segítségével sikerült valahogy pótolni, de a gazdasági válság miatt immár szponzoraink sincsenek” – panaszolta Vida Noémi ügyvezető. Az amúgy kis számú szerkesztői gárda szétszéledt, Hitter Ferenc főszerkesztővel és Farkas Zoltán szerkesztővel az élen. Nagybányán a megszűnt napilap mellett egy hetilap is „tengődik”, a Bányavidéki Új Szó, a Szatmár megyei Nagykárolyban pedig a Nagykároly és Vidéke működik. Napilapból vált hetilappá a kilencvenes évek elején a Temesvári Új Szó, amely javarészt hirdetésekből tartja fenn magát, szerény költségvetéssel, és szintén Temes megyében jelenik meg a Lugosi Hírmondó. Viszonylagos anyagi stabilitást élvez a Szilágy megyei hetilap, a Szilágyság; a legsikeresebb „szórványmagyar lapnak” ugyanakkor az egyben legnagyobb múlttal is rendelkező Brassói Lapok számít. Olyan erdélyi megyékben, mint Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény nem jelennek meg magyar nyelvű helyi periodikák; ott a legnagyobb példányszámban eladott magyar lap hagyományosan az Új Magyar Szó. /Salamon Márton László: Friss Újság, nincs tovább. Februártól nem jelenik meg a nagybányai magyar nyelvű napilap. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
